2011. szeptember 25., vasárnap

Jarjar és a cica

Blanka néni legújabb szerzeménye: Cirmi, miután Jarjarka megoldotta dilemmáját, hogy hogyan is viszonyul a macskákhoz.1.A nagy kérdés: Szeretem én a macskákat?
2. Nem szeretem a macskákat!

Zöldséggel-gyümölccsel egybesült oldalas

A hétvégén nem sok időm volt főzőcskézni, mivel rengeteg házimunka várt rám.Ja a családi ház "örömei", meg aztán újsütetű nagymama révén mostanában nem a házimunka foglalkoztatott hétvégenként.
Így aztán gyorsan feldobtam egy tárkonyos ragulevest- ezúttal pulykából, mert leves nélkül nem ebéd az ebéd. Majd gyorsan összekészítettem a második fogást. Először is fogtam Jarjarkát- és elsétáltunk az ötödik szomszédba körtéért. Majd a saját almafánkól szedtünk két almát, Blanka nénitől 1 karalábét. A többi hozzávaló már megtalálható volt a saját hűtőben, kamrában.
Hozzávalók: 2 körte, 2 alma,1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, karalábé, 2 krumpli, 2 almapaprika, 2 paradicsom, 2 sárgarépa és nem utolsó sorban kevés sertésoldalas. Valóban kevés, hisz 5 pici darabra vágtam, mert ebben az ételben nem a húst szeretem, hanem a köretet. Jarjarka örült is neki, ugyanis a hús nagy része az övé lett.
A megtisztított hozzávalókat nagyobb darabokra vágtam és a hússal együtt jénaiba tettem. Sóztam, és alaposan megszórtam őrölt kömény, színes borsok, koriander, szegfűbors, mustármag keverékével. Meglocsoltam kevés szója szósszal, olíva olajjal és öntöttem alá fél dl vizet. A tál tetejére raktam zöldség zöldjét, lestyánágat, amit tálalás előtt kidobtam, de remek ízt, illatot ad az ételnek. Fedő alatt egy órát sütöttem, majd fedő nélkül kb. 10 percet.

2011. szeptember 19., hétfő

Töksaláta


A neten olvastam, és érdekesnek találtam az ötletet, de mivel kis családom utálja a tököt, így a kísérletezésre csak most került sor. Ilyenkor ősszel már nem igazán lehet zsenge főzőtököt találni a kertben, így a mai tökfőzelékem megalkotásához behozott termény héjába maximum a műkörmöt lehetett volna belenyomni, az én gyenge karmaimat nem. Így a tökfőzelék készítésekor kicsit csaltam hogy a tök érett, kissé édeskés ízét elfedjem - a tejföl mellé kefirt is kevertem habaráskor.
Ami az egyik ételnél hiba, az a másiknál előny lehet - gondoltam - és végre kipróbálhattam a Töksalátát.
Vizet feltesszük forrni, sózzuk. A tököt 1 centiméteres kockákra vágjuk és a lohogó sós vízben kb. 5 percig főzzük.
2 kanálnyi majonézt, ugyanannyi tejfölt, 1 kanálnyi mustárt, 1 kávéskanál olíva olajat, 1 kávéskanál balzsamecetet összekeverünk. Sózzuk, borsozzuk. Beleszedjük a tök darabkákat.
Megszórjuk apróra vágott lila hagymával, petrezselyem zölddel, pritamin paprikával.
Ha tartalmasabbá akarjuk tenni, szelhetünk bele főtt tojást, sonkát, sajtot.
Meleg salátaként penne tésztával is tálalható.

2011. szeptember 11., vasárnap

Könnyű, gyors nyári ebéd

Ma szeptember közepéhez képest forró kánikulai napon nem igazán állt szándékomban órákig a tűzhely mellett állni, viszont normális, azaz többfogásos ebédet kellett alkotnom, mert egyrészt jött a lányom látogatóba, másrészt mostanában kissé elhanyagoltam a leves evést.
Így karfiol leves, zöld fűszeres juhtúróval töltött karaj, főtt-sült krumpli, borban sült pácolt malackaraj, csirkecomb , paradicsomos saláta és almás kevert készült.
Karfiol leves: Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát és tovább dinszteltem. Kevés liszttel stauboltam és dobtam bele kevés piros paprikát, hogy szép színe legyen. Felöntöttem vízzel - kevéssel, mert Édesanyám szerint a zöldség levesek akkor finomak, ha egyszerre nem sok vízzel öntjük fel - majd hozzáadtam a karfiolrózsákat. Sóztam, borsoztam és ízesítésképp dobtam bele egy lestyán ágacskát. Mikor egyszer felforrt, dobtam bele lúdgége tésztát, és apróra vágott petrezselyem zöldet. Tejföllel tálaltam.

Paradicsom saláta: A kert utolsó paradicsomjait szedtem le.Felaprítottam, sóztam -borsoztam. Meglocsoltam kevés balzsamecettel és megszórtam bazsalikom levelekkel.
A túrót, juhtúrót összekevertem sóval és felaprított kaporral, póréhagymával. A karajra zsebet vágtam és betöltöttem a töltelékkel. A szokásos módon paníroztam, majd megszórtam fekete szezám maggal, amit belenyomkodtam, hogy sütésnél le ne potyogjon. A krumplit megfőztem, majd a forró olajon átsütöttem. Így a kérge roppanós lesz, de nem szívja fel az olajat.

Borban sült karaj és csirke: A húsokat olajos, ketchupos, borsos, köményes pácban hagytam kiolvadni.Bő olajban pirosra sütöttem, majd tányérra szedtem. Az olajat leöntöttem, majd a wookba bőven löttyintettem fehér bort. Visszapakoltam a húsokat, majd ráöntöttem a páclét is.
Szeltem bele még egy fej vöröshagymát, és 2 gerezd fokhagymát. Puhára pároltam, és hagytam, hogy a szaft besűrűsödjön. Tésztát főztünk mellé.
Desszertünk ötletét az adta, hogy potyog az alma, és nem akartam hogy pocsékba menjen. Ja, ha az ember ürügyet akar találni, hogy cukros létére süssön - és egyen - valamit, akkor meg is fogja találni. Így az alábbi tészta készült.

2011. szeptember 4., vasárnap

Boszi nagyik praktikái 13. avagy mire jó a krumplicsíra


Ma betakarítottam a krumpli termésemet, - mind a három bokrot - és nagyon meg voltam elégedve vele. Ezért elmesélem hogyan, és miért raktam krumplit az idén. Tavasszal, úgy április végén már szépen csírázott az Édesanyámtól hozott krumpli. Mérgesen hámozgattam, hisz a csíráknál mélyebben kellett kivágni és nem szeretek pazarolni. Ekkor ugrott be mit is mesélt egyszer az Édesanyám, és gondoltam kipróbálom, miután megművelendő föld van.
Anno, mikor még nem létezett a TV, a családok beszélgettek. Nemcsak étkezés, hanem bármilyen tevékenység közben, mint akár a krumplipucolás. No, egy ilyen alkalommal mesélte Édesanyám, hogy régen, amikor még az emberek saját maguknak termelték meg az ennivalót, és nem szaladtak a boltba mindenért, voltak olyan évek, amikor rossz volt a krumplitermés. Ilyenkor az emberi és állati fogyasztáson kívül nem maradt elég vetőkrumpli , hogy megalapozza a következő évi termést. De a magyar paraszt okos volt, és tavasszal, mikor már csírásodni kezdett a krumpli, főzéskor az asszonyok kissé vastagabban hámozták meg a gumókat, és a csírás héjat óvatosan lapos ládákba rakták, majd azt vetették el, mint a krumplit. Ha nem is lett ezekből óriási termés, de krumpli nőtt belőle. No, ezt nekem is ki kellett próbálnom.
Volt egy hely ahova már évek óta hordtam a komposztálni valót, és ha elkésve is - Anyámék mindig április 4-én rakták a krumplit - mert az volt szabad nap - én is elraktam május végén 3 bokornyi krumplihéjat.
Igaz, a paraszt ember biztosan jobban előkészítette a talajt, mert én a szokásos kapavágásnyi mélység helyett épp csak elkapartam a krumplihéjakat, de gondoltam, ha nőni akar, akkor majd fog. Nem is csalódtam az ültetvényemben, mert hamarosan nőni kezdtek a hajtások, némelyik még a szomszédasszonyom drágán vett vetőkrumpliját is lehagyta. Miután komposztálni ágakat is dobáltam - így sem kapálni, sem feltölteni nem tudtam a krumplimat, hagytam nőjön , ahogy neki tetszik. Ma betakarítottam a termést. Az egy főzésnyi krumplihéjból kb. három főzésnyi hibátlan krumpli termett, amelyből a legnagyobb 34 dkg-ot nyomott.
Azt hiszem jövő tavasszal ismételten krumplit termesztek.