Tél révén nem igazán élvezet kétszer kimenni a hidegbe, - mármint bevásárolni , majd kutyát sétáltatni - miután az ember lánya végre - valahára hazatámolyog a melóból. Tudom én azt, hogy ilyenkor levezetésképp nagyon jót tesz a séta mind a testnek, mind pedig a léleknek, de a kényelem - legyünk legalább magunkhoz őszinték: a lustaság - erősebb.Így aztán ismételten szervezőkészségem húzott ki a slamasztikából. Jarjarkát beültettem a kosárba, és kipróbáltam mennyire szófogadó. Maradásra intettem és nekiálltam az öltözködésnek. Ha nehezen is, de kibírta, és nem ugrott ki a kosárból, tehát átment a vizsgán - mehetünk shopingolni.
A boltig szorgalmasan kocogott mellettem és lehet azon törte a buksiját, hogy vajon miért is kellett abba szűk kalitkában ücsörögnie, de mivel a végeredmény megfelelt vágyainak, nem nagyon zavartatta magát a rendhagyó fegyelmezési gyakorlat miatt.
A boltnál kisebb gondunk akadt, no nem a kutyussal, hanem a bevásárló kocsival, de kreatívan megoldottuk a problémát. Jarjarka a kosárba, a kosár a kocsiba került. Kutyusom először megilletődötten húzódott a kosár mélyére, de aztán annál büszkébben, sőt királyi fenséggel és méltósággal tekingetett le a kocsi magasából az őt dicsérni és kényeztetni akarók táborára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése