2010. május 23., vasárnap

Vaddisznóragus pite

Miután minden sikeres alkotásomról beszámolok, így az a becsületes, ha a kudarcaimat sem hallgatom el. A TV-ben Hajdú Steve készített hasonlót, és miután mindenki dicsérte, és vaddisznóhús is volt a hűtőben, gondoltam előadom. Nagyon finomat akartam alkotni, tehát zöldséges, fűszeres, olajos vörösboros pácot készítettem, ahogy az elő vagyon írva. Pácoltam a husit két napig, majd megsütöttem, betöltöttem, megsütöttem.Végül jött az iciri-piciri kiscsaládom, megkóstolta, - és úgy otthagyta,mint Szent Pál az oláhokat. Én becsületből megpróbáltam megenni egy adagot, de becsülettel bevallom nem ízlett.
Elvittem Édesanyámnak, azzal a felkiáltással, hogy:
- Mama kóstold meg, és soha ne főzzél ilyet, mert drága, sok vele a meló, és úgysem eszi meg senki sem, add oda nyugodtan a tyúkoknak.
Jah, azt még meg kell, hogy mondjam, hogy Jarjarka kiválogatta a tányérokból a húsokat, - neki ízlett.
Másnap megérdeklődtem Édesanyámat, hogy ízlett-e a pite a tyúkoknak, erre ő közölte velem, hogy félrebeszélek, jó volt az, a Papának is nagyon ízlett.
Tehát nem az ételben, hanem az ízlésünkben volt a hiba. De megállapítottam, -
1. - a vadhúst, főleg a vaddisznót nem nekem találták ki.
2. - az angolok és az én, ill. a családom ízlése nem kompatibilis egymással.
Azért leírom, hátha akad bátor vállalkozó, mert ha leszámítom, hogy én ezt az ízvilágot nem szeretem - pl. a koriander zöldet sem - akkor nem volt rossz.
A húst lehártyáztam, felkockáztam. Összevágtam sárgarépát, zellert, fehérrépát, lestyánszárat.
Megpirítottam borókát, koriandert, borsot, összetörtem.Mindent összekevertem, leöntöttem jóféle vörösborral, kevés olajjal és pácoltam két napig. Kevés olajon megfuttattam vöröshagymát, majd megpároltam benne a húst zöldségekkel együtt és betöltöttem a tésztába.
Az igazsághoz tartozik, hogy előző, saját kitalálású pitém elsöprő sikert aratott.

1 megjegyzés: