2010. január 9., szombat

Óév búcsúztató

Ezzel a bejegyzéssel már régóta tartozom. Egyrészt magamnak, mert már utaltam az eseményre, másrészt egy nagyon kedves kolleginámnak, aki a fotókat alkotta, és megigértem neki, hogy beszámolok az eseményről.
Már említettem, hogy a 2009-es év mozgalmas volt számunkra, mert munkahelyemen összeolvadás történt. Miután mi voltunk a kisebbek, így a helyzetből adódóan mi alkalmazkodtunk. Értek bennünket meglepetések. Főnökeinknek hála, nem is rosszak. Ilyen kellemes meglepetésnek számított, hogy karácsony előtt mindnyájan - mármint a pénzintézet valamennyi dolgozója - hivatalosak lettünk egy évértékelésre.
A hivatalos rész lebonyolódása után magunkhoz vettük ajándékunkat, majd testületileg átvonultunk az étterembe. Szégyen gyalázat, az étterem nevét nem jegyeztem meg, de mivel a jövő héten 4 napot továbbképzésen leszek, és biztosan ott fogunk ebédelni, majd a beszámolómban pótlom ezen hiányosságomat.
Egy külön teremben terítettek számunkra, és hát természetes volt, hogy mi a kolléganőmmel két régi kolleginával ültünk egy asztalhoz. A képeket is a kolléganőm készítette, - ezért külön köszönet Tündi - mert én nem vittem fotoapparátot. Pezsgővel kezdődött a vacsora, én ugyan nem szeretem a pezsgőt, de most jól esett, olyannyira, hogy a régióvezetőm adagját is én ittam meg, mivel őt érte a megtiszteltetés, hogy hazakocsikáztathasson bennünket.
Előételként roston sütött sajt volt salátával. Én pizzamozzarellának néztem a sajtot, kellemes volt. Előétel után óriási tálcát hoztak, melyen mindenki számára három féle hús volt, három féle körettel, és vegyes vágott savanyúsággal.
Az egyik hús rántott pulykamell volt, hogy mégse legyen unalmas a panírba szeletelt mandulát is kevertek. Savanyúsággal kellemes, semleges ízű volt.
Másodikként főtt, füstölt csülökkel töltött sertéscombot kóstoltam, illetve annak felét. Ez annyira izlett, hogy otthon elkészítettem karácsonyra, csak kissé finomítottam a recepten.
A harmadik husit megkóstoltam, de nem nyerte el a tetszésemet. Marhahús volt csirkemájjal, besamell mártással leöntve. Nekem a hús ízetlennek tünt, és rágós volt, így a tányéromon hagytam.
Desszertnek kakaós piskótából kivágott karácsonyfát kaptunk tejszínnel - elvégre karácsonyi hangulat volt, melyet keserű csokiba mártott gyümölcsökkel - alma, ananász - dobtak fel.
Kellemes esténk volt, kibeszélgettük magunkat a kedvelt kolleginákkal, hisz több tíz kilométerre dolgozunk egymástól.
Az étterem ajtajában kellemes meglepetés ért, mert a pincérünk a maradékot becsomagolta és a kezembe nyomta. Másnapra megvolt az ebédünk.


1 megjegyzés:

  1. Szia!

    Köszi a beszámolót... Ezért csuklottam ma ennyit?

    A kolleganő

    VálaszTörlés