2010. január 27., szerda

Jarjar minden mennyiségben - kutyás

Itt a tél. Nem árt leszögezni, mert hátha elkerülte valaki figyelmét. Kiskutyánk kölyök kora óta imádja a havat, most aztán kiélheti magát. Rövid élete alatt kétszeri elfenekeléssel megtanulta a birtok határait betartani, annak ellenére, hogy az ominózus kerítést maximum pár szál gaz jelképezi.
Vasárnap délelőtt ragyogóan sütött a nap, szikrázott a hó. Arra a következtetésre jutottam, hogy kárpótolom kiskutyánkat az egész heti bezártságért, és lesétálunk a patakig. Jarjarka felöltötte halszálka mintás felöltőjét, én is téliesítettem magam és útnak váltunk. Nem volt semmi gond addig, míg el nem értük a birtok Jarjarka részére kijelölt határait, addig kiskutyánk vidáman kocogott utánam, de amint átléptük a képzeletbeli vonalat Jarjarka megmakacsolta magát. Két lépést haladt előre, hármat hátra, majd visszaszaladt a kert közepén álló diófához, nem értve, hogy most mit is akar a gazdi, mért hívogatja a tiltott zóna felé. Miután probléma megoldó képességemről vagyok híres, gyorsan orvosoltam kutyusunk dilemmáját is. Hónom alá kaptam a nyakig havas kiskutyát és lesétáltunk a patakhoz megnézni, hogy hátha arrafele érdekesebb az élet, de csak a barnára fakult nádszálak hóval lepett bugái között bujkáló szellő hangja jelentett változatosságot a hómezőben.
Hazafele már saját lábán kocogott kutyusunk.Igaz, volt annyira rafinált, hogy nem a szűz hóban, ami bőven ellepte, hanem a lábnyomaimban nyargalt visszafele a fűtött szoba fele.
Mikor vetkőztetni kezdtem, rögtön megértettem sietsége okát. A nyakán, hasán, lábacskái hosszú szőrén tucatnyi fürjtojásnyi hógolyó függött. Belegondoltam, vajon én mit éreznék, hasonló esetben, és villámgyorsan vetkőztetni kezdtem jószágunkat. Igen ám, de a hógolyókat szelid technikával nem tudtam eltávolítani, úgy beleragadtak a szőrébe. Így egy gyors zuhannyal egyszerre három promlémát orvosoltam: eltünt a hó Jarjarkáról, örömmel fürdött a kutyus, és nem utolsó sorban gyorsan felmelegedett, még azelőtt, hogy megfázott volna.
A séta után édes a pihenés, na és persze a nyalakodást is ki kellett pihennie.

4 megjegyzés:

  1. Már egy ideje olvasom a blogod némán,de most meg kell törnöm a csendet,mert ezt a tüneményes kutyust nem lehet szó nélkül hagyni.Írtó aranyos,de a családod többi állata is nagyon jópofa,meg azért a vicceid is üdítőek.További jó blogolást:Liza

    VálaszTörlés
  2. Imádom a líraiságodat: "barnára fakult nádszálak hóval lepett bugái között bujkáló szellő hangja jelentett változatosságot a hómezőben.":DDD
    Van egy megjegyzés nálunk, amivel kapcsolatosan talán tudnál segíteni: http://gumimacik.blogspot.com/2009/06/japan-kristalygomba-limonade.html (Kata nevű hölgytől érkezett)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy örömet szereztem:) Képzeld milyen meséket mondok majd az unokáimnak!:)
    Sajnos nincs már kristálygombám,már megbántam, hogy kidobtam.

    VálaszTörlés