2009. június 27., szombat

Mozgalmas hétvége

Trópusi időhöz, tópusi szépség, tenyérnyi virágokkal gyönyörködtet a Hawai rózsa.

Mozgalmas szombatunk volt ma, mert szigetelik a házunkat, mivel a pajtánk sincs jobb állapotban, mint a padlásunk, és a ház egyik fala a pajtában van. Így, ha azt akartuk, hogy a mesterek dolgozni tudjanak, valami teret kellett létrehoznunk. Ami nem volt kis munka, mert egyrészt a pajtában telt ház volt, másrészt a mester sem épp szilfid alakú. Miután indiait kívántunk, a nan-t előkészítettük, hogy míg dolgozunk, addig legyen ideje megkelni. Délre épp végeztünk a rámolászással, és kinézetünkből kifolyólag utunk egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol a ruhák a mosógépbe kerültek, mi pedig a zuhany alá. Ha már benne voltunk a mosásban, még elindítottuk még párszor a mosógépet, nehogy hiányérzete legyen. Az előző nap bepácolt hús épp elkészült, mire kisültek a nan-ok.
/recep itt- mi is a menyemtől tanultuk/
Miután köztudottan levesmániás vagyok, családom bosszúságára, akik a főiskolai évek alatt szabályosan elszoktak tőle, így gyorsan készítettem egy gyors, igazi friss tavaszi levest.
Karalábé leves
Hozzávalók, 1 nagyobb karalábé felkockázva, 2 db sárgarépa, 1 újhagyma szár,1 fehérrépa, 1 csokor zöldségzöldje, fél marék rizs, só, olaj
A zöldségeket felaprítottam, kevés olajon feltettem dinsztelődni, mikor a répafélék már kezdtek puhulni, beleraktam a karalábé kockákat és a hagymaszárat. Megszórtam kevés liszttel, piros paprikával, felengedtem vízzel, sóztam és beledobtam a rizst. Amire a rizs megpuhul a leves kész, megszórhatjuk a frissen aprított zöldségzöldjével. Aki szereti- én igen - jó kanál tejföllel gazdagíthatja.Miután megállapítottuk, hogy kiskutyánk letargiáját a bezártság okozza, eldöntöttük, hogy elkísérjük lányomat aki esküvőre volt hivatalos. No nem a templomig gondoltuk, hanem a Mamáig. Így aztán két legyet ütöttünk egy csapásra, a Mama is örült, mert láthatott bennünket, míg Gyöngyvér eleget tett a protokollnak, meg a kutyus is sétált egyet. De aztán nagyon sietnünk kellett haza, mert közben ismételten cseperegni kezdett az eső, és a ruhák kint lengedeztek a szárító kötélen. Mázlink volt, még idejében hazaértünk, hogy a szemerkélő esőben gyorsan lekapkodjuk őket.
Nem győztem kivárni, míg elkészül az ebéd:(


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése