2009. június 14., vasárnap

Egy csendes vasárnap




Ma kissé laza napunk alakult. Ebben nagy szerepet játszott a meleg, valamint az, hogy meglátogattuk Édesanyámat, így a főzés, mint olyan, már eleve kiesett a napirendből. Általában ilyenkor az a menetrend, hogy hétközben elrebegjük óhajunkat, hogy mi is lenne szívünk, illetve ízlelőbimbóink vágya és a Mama kész örömmel teljesíti óhajunkat. Bár néha reklamálni szokott, mert gyakori kérésünk a jó zalai dödölle, valamint a bucinudli. Szerintem már roppantul unhatták, mert Mama ma nagy vidáman közölte, hogy elfogyott az ókrumpli, ami virágnyelven azt jelenti, hogy most egy ideig valami mást rendeljünk. Ma improvizált, így be kellett érnünk frissen vágott házi csirkéből készült csirke ragulevessel, valamint rántott csirkével és uborkasalátával. Gondolom mindenki, aki olvassa sajnál bennünket sanyarú sorsunk miatt.
Miután a kertben kinyíltak a liliomok, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk öcsémhez a temetőbe, tudván, hogy a Mama ennek örül a legjobban.
Miután " dédunokázni" is nagyon szeretnek a Mamáék, így a kiskutyát megőrzésre hagytuk, míg megnéztük az ÁRKÁD-ban a Dzsungelparádé kiállítást. Nagyon ötletes, szinvonalas bemutatót készítettek az áruházban, valódi dzsungel hangulattal. Tetszett, hogy nagy gondot fordítottak az ismeretterjesztésre, minden növénynél feltüntették a latin, magyar nevet, az előfordulási helyet, és ugyanez volt jellemző az állatok esetében is. Mint állatrajongónak különösen tetszett, hogy nemcsak a látványra, hanem az állatok komfortérzetére is figyelemet fordítottak. Miután hüllőimádók vagyunk, nekünk természetesen a kígyók tetszettek a legjobban. A képeken a saját kígyóink láthatók,- sajnos már csak egy él közülük - egyrészt azért,mert nem vittünk fényképezőgépet, másrész mert nekünk ők a kedvesek.
Ede és Pitypang a királypytonok.
Lala a leguán


Szultán, a szalagos tigrispyton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése