2009. május 16., szombat

Állatóvoda 3.


Azt, hogy birtokba vették a házat, szó szerint értettem. Amikor nem a ketrecben voltak, ahova fájó szívvel zártam őket, valóban az egész házat birtokolták. Miután a menyem elárulta, hogy a szörmedömperek szeretik az édességet, könnyebb volt a barátkozás. Amikor letettem eléjük a tál tejszinhabot egy fejként hajolt föléje a három apróság, és csak akkor jöttek rá, hogy voltaképp nem falkatársak, miután az édesség elfogyott. Tele gyomorral meg már véres csatározásra egyiknek sem volt kedve. Miután minden estére kitaláltam valami finomságot hamarosan összeszokott a csapat. El kell, hogy mondjam, azért Jarjarka nem felejtett, ha tehette orrával fel-feldöntötte Dantét, azt meg különösen élvezte, hogy Hómaci meg kimondottan tartott a hyperaktiv ebecskétől. Élvezet volt velük az esti játék, ahogy villámként cikáztak a lábaim körül.
Pillanatok alatt becserkészték a konyhaasztalt, a virágcserepeket - főképp Dante szeretett kertészkedni - valamint a könyvespolcot.
Az egy hónapi ittlétük alatt nem sok gondom akadt a pókhálózással, mert ahova a görény befér, az oda be is megy. Csak arra kellett figyelnem, hogy utána lekeféljem a bundájukat. Jarjarka egészen beleszerelmesedett a görényekbe, mikor otthon voltam azonnal kikönyörögte, hogy engedjem ki őket. Be kell, hogy valljam, ez alatt az idő alatt a házimunka háttérbe szorult, annyira élveztem a jószágokat.
Reggelente kiskutyám nem az udvar, hanem a görények szobája felé vette az irányt, és alig várta, hogy hancúrozhasson kis barátaival, kész csoda volt, hogy abban az időben időben beértem a munkahelyemre, mert annyira élveztem a velük való játékot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése