2009. március 31., kedd

Haj - haj - hajdanán 9.


Egy anyának a gyereke a világ közepe, akiért örömmel megtesz mindent, de azért valljuk be, hogy akadnak olyan pillanatok az életünkben, amikor nagyon jó néven vennénk, ha kis családunk néha odaállna a rúd mellé és nem csak a "Fogjuk meg és vigyétek" elvét vallanák.
Egy zűrösebb nap után én is kiakadtam gyermekeimre, mivel hiába ismételgettem nekik az általuk már gondolom halálra unt "Nem cselédnek szerződtem" című monologomat, a fülük botját sem mozdították rá.
Erre elkezdtem sorolni mindazt a teendőt, amit véleményem szerint nekik kellett volna megcsinálni. Miközben enyhe hisztériával hangomban mondogattam a magamét, lányom dacosan otthagyott, gondolván majd csak megunom, kisfiam viszont végigvárta szemrehányásaimat. Mikor feltettem a szigorúnak szánt , de költőire sikerült kérdést
- Mért mindig nekem kell mindig mindent megcsinálnom?!!!!!!!!!!!!!
Manokám rámnézett, és ártatlan pofival, értetlenkedő hangsúllyal visszakérdezett.
- Hiszen ezért vagy! Nem??????????!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése